, (kér-d-és) fn. tt. kérdés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Felszólitó kérés, mely által valakinél valami felől tudakozódunk, melyre feleletet várunk. Kérdést tenni valakinek. A kérdésre felelni. Jobb egy kérdés egy napi járóföldnél. (Km.). Az a kérdés, azt akarnók tudni. 2) Azon mondat, mely a tudakozódó kérést magában foglalja. Az ezzel közvetlen viszonyban levő mondat: felelet vagy válasz. Valamely tant kérdésekben és feleletekben adni elé. Föltenni a kérdést. A kérdéseket fekvő betükkel nyomtatni. Hány kérdésből áll a mai leczke? Kérdés feleletet vár. (Km.). Kérdésedre im e választ adom. A milyen a kérdés, olyan a felelet. Jogi kérdés magából a jogból vagy törvényből megoldandó tétel. Ténykérdés, melynek meg- vagy nem történte forog szóban, mely bizonyítást kiván.