, (ker-ek) mn. tt. kerek-et. Egyike azon szavainknak, melyek elül-hátul olvasva azonegy hanguak és értelmüek. Ilyenek: bab, bób, csöcs, gőg, kék, pép, szesz stb. Gyöke a magába visszamenő görbe vonalt jelentő ker. l. ezt. 1) Szoros ért. jelent oly görbét, mely azon pontra megyen vissza, ahonnan kiindúlt, és pedig oly vonalban, melynek minden pontjai egyarányos távolságra esnek a középponttól, tehát maga a mértani kör. Kerek kalap, kerek asztal kerek tányér, kerek tál. 2) Szélesb ért. oly görbe, mely a körhöz legközelebb áll. Kerek arcz. Kerek föld, kerek világ, kerek erdő, kerek tó. Kerek bolt, kerek födél, kerek köpönyeg, kerek paizs, kerek táncz. Kerek e földön: (mint: széles e földön) vagy kerek egész földön. Kerek egész Háromszéken v. Udvarhelyszéken. De Csíkról: Csík országában: (Kriza J.).
"Az én szeretőmnek kerek dombon háza,
Hat karikán fordúl csikorgós kapuja.
Népdal. (Kriza J. gyüjt.).
3) Átv. ért. ami rövid kivonatban, meghatározva mindent magában foglal, s mintegy bekeríti, ami a dologhoz tartozik. Kerek szám, am. öszves szám, mely a főbb fokozatos számokat (tízeseket, százasokat, ezreseket) foglalja magában, pl. tíz, húsz, ötven, száz, kétszáz, ezer, tízezer. Szemes kocsis, szemes ló, kerekszámra igen jó. (Km.). Kerek szólás, am. olyan szólás, mely a gondolatot vagy érzelmet teljes mivoltában, kímélet, hímezés-hámozás nélkül kimondja. Kerek válasz am. himezés-hámozás nélkül kimondott válasz.