, (ker-ek-ěd-ik) k. m. kerekěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Kerek alakuvá formálódik, kerek alakot ölt. Korong forgása által kerekedik a tál. 2) Kerek alakban mozdúl, indúl, repűl. Tánczra kerekedni. A madarak fölkerekedve elrepűlnek. 3) Görbe utakon jön megy. Végre haza kerekedtünk. Majd egyszer csak elékerekedik. 4) Támad, ered. Jó kedve kerekedett. Nagy szél kerekedett. Fölkerekedett, s elment. Nem tudom, mi kerekedik ki belőle. Szárnyára kerekedett.