, (ker-ed-ěz-ik) k. m. keredz-ěttem, v. ~tem, ~ěttél, v. ~tél, ~ětt, htn. ~eni v. ~ni. par. ~zél. Mátyusföldén és Csalóközben am. rimánkodva, sürgetőzve kér, könyörög. Mondják különösen a gyermekekről, midőn a büntetéstől félve mentegetőznek, siránkoznak, könyörögnek. Gyöke a megrövidített kér ige, mely a Tatrosi codexben kerd szóban és származékaiban is megrövidűl; s azonegy kéredzik szóval.