, (kép-ez-ő-d-ik) belsz. m. képződ-tem, ~tél, ~ött. Mintegy önmagában, saját erejéből, belső működés által alakúl, mivelődik. 1) Mondjuk természeti külső tárgyakról. Képződnek a jegeczek. Némely csúcsos hegyek tűzokádás által képződtek. 2) Mondjuk emberekről, kik saját iparkodásuk, fáradságuk által mivelődnek, bizonyos tudományokban, mesterségekben ügyesekké alakúlnak. Háborúban képződnek a jó vezérek és vitézek. Gyakorlat által színpadon képződik a szinész.