, (kép-ez-ő) fn. tt. képzőt. A nyelvtudományban különösen így nevezzük azon szórészt, szóhangot vagy hangokat, melyeknek segitségével a nyelvszellem más új fogalom kifejezésére más új szót alkotott vagy alkot, pl. ,él igéből: élés, élet, élő, élénk, éldel, élv, élemény, élelem, eledel, eleség stb. melyekben az -és, -et, -ő, -énk, -del, -v, -emény, -elem, -edel, -eség szóhangokat képzőknek nevezzük, melyekből újabb képzők segitségével újabb fogalmak jelölésére ismét újabb szók származhatnak, pl. élénk-en, élénk-ség, éldel-et, élv-ez, élelm-es, élelm-ez stb. stb.