, (ker-d-űl) önh. m. kerdűl-t. Törzsöke kerg v. kereg, innen kerdűl am. kergűl, azaz kergővé lesz. Általán annyit tesz, mint szédűl, mely vagy képzelt, vagy valóságos keringéssel jár. Mondják különösen a juhokról, midőn az agyvelejökben bizonyos férgek támadnak, s e miatt szédülésnek indúlva keringenek, mígnem földhöz vágják magukat, s megdöglenek. V. ö. KERGE.