, (kép-ez-el-et) fn. tt. képzelet-ět, harm. szr. ~e. 1) Azon kép, melyet valaki elméjében bizonyos tárgyról alakít. Nincs róla képzeleted, mennyit kellett szenvednem. 2) Oly kép, milyet valaki a tapasztalat után, de némi módosítással alkot, és összeállít. Ilyenek a költői képzeletek. 3) Üres, hiú kép, melyet a tapasztalás és valóság alapjától távozó, és csapongó elme alkot. Hiu képzeletekben élni.
" A forró képzelet csapongva jár.
Kisfaludy K.