, (kép-ez-el) áth. m. képzel-t. 1) Valaminek képét gondolattal felfogja, maga elé állítja, tünteti. Csatát képzelni, am. a csata képét gondolattal maga elé állítani. Képzelem, mi történt, am. gondolattal látom. Képzeld csak, mint jártam. Képzelhetni mily nagy lesz az öröm. 2) Olyasmit gondol, ami valósággal nem létezik, minek megfelelő mása vagy eredetije nincs, hanem egyedül a működő ész szüleménye. Ijesztő rémeket képzelni. Nincs az úgy, csak képzeled. A bolondok igen furcsa dolgokat képzelnek. Azt képzeli, hogy ő a legokosabb ember.