, (kép-telen) mn. tt. képtelen-t, tb. ~ěk. 1) Képek nélkül levő, képek nélkül szükölködő. Képtelen imakönyv. Képtelen templom, szabatosabban: képetlen. 2) Idomtalan, formátlan, mi úgy el van rutítva, alakjából kiforgatva, hogy valóságos képét nem ismerhetni. Innen átv. ért. mondjuk oly dologról, mely a rendes, szokott állapottól egészen elüt, avval meg nem egyeztethető. Képtelen drága, am. renden, mértéken kivül. Képtelen nagy. Képtelen beszéd, állitás, mely a józan ész szabályaival nem egyezik. 3) Átv. ért. kinek ereje nincsen a teendő dologgal arányos viszonyban, vagyis a teendő sokkal több, és nagyobb, mint a hozzá mérett erő; valamit tenni nem képes, valamire tehetetlen. Sebes lába míatt képtelen a gyalog utazásra. Ily sok teher viselésére agg korom miatt képtelen vagyok. Határozóként am. képtelenül.