, (kép-telen-ség) fn. tt. képtelenség-ět, harm. szr. ~e. 1) Idomtalanság, formátlanság. 2) Átv. ért. oly állapot vagy mineműség, mely minden mértéken vagy arányon kivül van, mely az ész szabályaival meg nem egyeztethető. Egy embernek százzal szembeszállni képtelenség. Azt állítani, hogy valaki ugyanazon időperczben két távol helyen jelen volt, valódi képtelenség. 3) Átv. ért. azon állapot, midőn valakinek ereje a teendővel arányban nincs, s azzal megküzdeni nem bir. V. ö. KÉPTELEN, KÉPES.