, (kép-mutató) ösz. mn. és fn. Ki szóval és tettel máskép nyilatkozik, mint belül gondol és érez. 2) Ki oly érzelmeket mutat külsőleg, melyek szivében nem léteznek, tehát tettető. 3) Szoros ért. személy, ki külsőleg magát erkölcsösnek, erényesnek, vallásosnak színleli, holott valósággal erkölcstelen és vallástalan. Régiesen: képmutaló. V. ö. KÉPMUTATÁS.