, (kép-v-ed, v. kép-ü-ed) önh. m. képped-t. Erdélyben leginkább el igekötővel am. bámultában, csodálkozva valamin elhűl, eláll szeme szája, mintegy (fa- vagy bálvány-) képpé változik. Másképen: képik. Elképpedtem vagy elképtem rajta. (Kriza J.). Innen: képpedtiben v. képtiben am. szeme szája elállván, elbámultában. Lehet úgy is értelmezni, (mivel ,elképik, ,elképped szókat leginkább el igekötővel használják) hogy ,képében elváltozik, amit így is fejeznek ki: ,kikél a képiből.