, (kép-beszéd) ösz. fn. Oly beszéd, melynek egyes szavai és mondatai átvitt értelemben használtatnak, mi ugyan gyakran a köz prózai nyelvben is elkerülhetlen, de helye leginkább a költői, szónoki és felsőbb eléadásban van, pl. A kelő nap mosolygó arczczal üdvözlé a harmatgyöngyökben fürdő mezőket. Harag szikrái villogtak beborult szemeiből. A képbeszéd tiszta vagy vegyes amint a kifejezések vagy mindnyájan, vagy csak részént átvitt értelmüek.