, (kerek-mondat) ösz. fn. Általán oly beszéd, mely valamely egyszerü mondatot hozzá illő mellékletekkel fölékesítve, s mintegy feneket kerítve, körülírva fejez ki. Egytagu kerekmondat, melynek izeit egy zárige foglalja össze. Kéttagu, háromtagu, négytagu kerekmondat, amint az alapeszmét vagy két, vagy három, vagy négy teljesen kifejlett mondatban terjeszti elé.