, fn. tt. kepét. Túl a Dunán am. kalangya, azaz több keresztekből összerakott kévés gabonasor, Szabó Dávidnál: kalongya, rakás, csomó, tehát ami közönségesebben: kereszt, mely értelemben a mély hangú kupacz szóval rokon. A székely tájbeszédben különösen am. a learatott és kalangyába rakott gabonából a papnak járó rész (Gyarmathinál is); ezt Magyarországon pap-nak nevezik. Különösebben így híják azt a kévét, mely a kereszt tetején fekszik, tehát mintegy kúp a kereszten. S ,pap nevét onnan vehette, hogy a kisebb, úgynevezett fél keresztekben rendszerént tíz kéve levén (t. i. alul egy, négy oldalról kettő-kettő, legfelül ismét egy) a legfelső a tizedik, tehát mintegy a papi tizedbe járó volt. Molnár A. latinul capetia szóval értelmezi. Bod Péter Glossariolumában is capetia am. kepe, kéve, s ezen capetia egynek látszik a magyar kepével, vagy inkább kupacz-val. Egyébiránt, némely tájszokás szerént, különösen a Tisza vidékén jelent aratórészt, s e szerént talán kepe annyit is tesz, mint kéve, melyhez hangra és alakra nézve is hasonló; s kepében aratni am. bizonyos részért, a kepék v. kévéknek bizonyos hányadáért aratni, pl. ha minden 10-ik vagy 12-ik kéve, illetőleg kereszt az aratóé. Finnül Fábián I. szerént kavia és kavet am. kepe és kupo am. kéve. V. ö. KÉVE.