, (kér-ěg-et-ő) mn. és fn. tt. kérěgető-t. Aki kéreget, vagy kéregetni jár. Oly személy, ki maga vagy mások javára, szükségére jámbor adakozatokat, alamizsnákat gyüjtöget. Szépitett kifejezés koldus helyett. Innen a nyitravölgyi magyar aszszony, midőn azt vetették szemére, hogy koldusnak adta leányát, azt felelte: Nem koldus ő, csak kéregető. (Adoma).