, (kép-el-et) fn. tt. képlet-ět. 1) Azon alak, melyet valamely tárgyról az elme magának alkot. 2) Természeti testek átalakulásának eredménye; de ezen értelemben helyesebb: képzet vagy képződmény; és mint cselekvény: képződés; mert ,képel törzset külső, anyagi értelemben nem helyesen használnók. 3) A mér- vagy vegytanban betűk és számok képében eléállított valamely tétel. (Formula).