, v. KÉPEN, (kép-en, törökül: gibi, a finnben pedig kaava am. minta) névhatározó vagyis névrag. Eredetre és értelemre nézve ugyanaz a formát, alakot jelentő kép főnévvel, s jelent általán véve hasonlatot, vagy módot, mely szerént valami létezik, vagy melynél fogva egyik tárgy a másikhoz hasonló. A bevett szokás szerént nem külön áll, hanem, valamint szěr, kor, a viszonyszókhoz ragad, pl. ekkép (= ezkép) am. ezen módon v. ehhez hasonlólag; akkép (= azkép), azon módon v. ahhoz hasonlólag; máskép, oly formán mint más, nem úgy mint ez; sokfélekép, sokféle módon, alakban, hasonlatra; mindenkép, minden módon, minden hasonlat szerént; semmikép, semmi mód szerént; belsőkép, külsőkép, a dolognak belső vagy külső részeit, alakját véve; csodakép, csoda gyanánt, úgy, oly formán, mint valamely csoda; egyenlőkép, egyet úgy, oly módon, mint a másikat, vagy mint a többit; főkép, úgy mint valamely fő dolgot, fő tárgy gyanánt tekintve; hihetőkép elmondani valamit, úgy, olyan formán, hogy hinni lehessen; voltakép, épen úgy mint volt; türhetőkép, oly módon, hogy el lehet türni; kitelhetőkép, oly módon, mely szerént kitelhetik stb. Fölveheti mindenütt az en toldalékot vagyis valóságos határozói ragot is: akképen, ekképen, másképen, mindenképen, egyenlőképen, voltaképen stb.; épen úgy mint kor, kivált régebben: akkoron, ekkoron, mindenkoron stb. Tehát nem: képpen (mint nem korron). Különböztetésül V. ö. KÉNT.