, (rokonságait l. itt alább), fn. tt. kép-et. Kicsinyezője: képecske, harm. szr. ~e. Eredetileg vagy a kúp szóval azonos, honnan kop-onya is ered; amdiőn egyezik velök a szanszkrit kapála-sz, kapála-m (= Schale, Scherbe, Schädel. Curtius), a német Giebel, Gipfel, Kopf, a régi felső német gibili (= Stirn), kibilla (= Scheitel), gebel (= Kopf), latin caput, hellén κεϕαλη stb.; vagy pedig az ép szó maga elébe vevén a k mássalhangzót, melynek egyik jelentése: ki, kül, lesz ki-ép vagy kül-ép annyi mint kül-egész, valaminek külseje teljes épségében; vagy csak épen maga a régies küve, mai kivül, tájdivatosan: kévő; vagy végre kép legtisztább gyökeleme a közelséget, rámutatást jelentő e-(ez-)ben rejlenék, mely megvan a dunamelléki itt van e, ide hozd e, így ülj e, ilyen legyen e stb. mondásokban. Ezen rámutató e vagy ë a mutató m-vel lesz em v. im, v. ime, és k előtétellel (melynek jelentése itt is: kül, külső): kül-im v. kül-em, s öszvehúzva és az ajak m hang, ajak p-vé változva: kép. Ezen elemzés szerént kép mintegy valamit vagy valamire mutató, valamit külsőleg elétüntető, mely hasonlító minőségben mintegy figyelmeztet, hogy ez, amit most szemlélünk, annak külső teljes alakzata, mely attól elválasztva is gondolható, s annak mintegy hasonmását ábrázolja. Ezen észrevétel után indulva, nem nehéz átlátni azon özszefüggést, mely a görög ειδος (alak, forma) és ειδωλον (bálvány v. kép, idom), az ΕΙΚΩ, εοικα (hasonló vagyok) és εικων (kép), a latin similis és simulacrum, imitor és imago szók között létezik, melyekben a gyökhangok ειδ, εικ, sim, im, igen közel járnak a magyar e v. i s im gyökhangokhoz. Egyébiránt a magyar ,kép jelentései 1) Széles ért. azon alak, forma, mely valamely tárgyat úgy tüntet elé, mint külsőleg a szemeknek látszik. Pestnek ez előtt száz évvel egészen más képe volt. A magyar alföld képe hasonló a tenger képéhez. 2) Faragott, írt, rovott, festett, öntött, rajzolt s bármi módon utánzott alakja valamely érzéki tárgynak vagy szelleminek is, ha azt érzékileg, azaz megtestesülten állitjuk elénkbe. Képet faragni, irni, festeni, rajzolni, mázolni, másolni, metszeni, önteni. Arczkép, mellkép, életnagyságu kép, szoborkép, tájkép. Állókép. Földkép. Térkép. Szentek, jeles emberek, fejedelmek képei. Jelkép. Árnyékkép. Orozlánkép, majomkép. Igazság képe. Venus képe. 3) Átv. észtani ért. azon alak, melyet valamely dologról elménkben akár öntudatosan, akár álmunkban alkotunk, s azt mintegy lelki szemeinkkel látjuk, vagyis maga a dolgokat eléállító fogalom. Innen mondjuk: Előttem lebeg a képe. Még most is mintha előttem volna a képe. Álomkép. Túlvilági kép. Vörösm.
"Búsan tünik fel képed, óh hon.
Kölcsey.
4) Szükebb értelemben az emberi alaknak legjellemzetesebb része, t. i. az arcz, s ez értelemben rokonok vele közelebbről a latin caput, hellén κεϕαλη német Kopf, Haupt, svéd kopp, kappe, talán általánosb értelemben a finn kaapa (= minta), kuva, lapp kov, gov, eszt kujo, kojo, magyar koponya, kápa, kúp, mint föntebb. Gömbölyü, kerek, hosszukás, tojásdad kép. Csikókép, azaz hosszú, mint a csikóé. Szép, rút, szabályos, idomtalan kép. Jól megnézni a képét. Eltakarni szégyenében a képét. Különös szólásmódok: egészen kikelt a képéből am. ábrázatja egészen átváltozott, t. i. haragjában vagy ijedtében. A képire mászni am. szóval vagy tettel megtámadni. 5) Hasonlóság, hasonlat. Isten a maga képére alkotta az embert. Ez a fiú édes apjának szakasztott képe. 6) Átv. ért. ki másnak személyét helyettezi valamely ügyben. Király képe. (Levelestár). Császár képe. (Debreczeni Legendáskönyv). Valakinek képét viselni. Valamit másnak képében végezni. "Képemben bocsátlak, mint jó hív szolgámat. (Tinódi). "Kit hallván az Aspásius, melyet a Simplicianus úr képében hagyott vala. (Debreczeni Legendáskönyv). Képebeli ember = képviselő. (Levelestár.). "Az ő képebeli embert ott hagyván. Debr. Leg. könyv. 7) Átv. ért. Oly szó, vagy mondat, mely valamely tárgyat egy másikhoz hasonlít, s annak nevével jellemzi, pl. midőn a költő a harmatcseppet gyöngynek nevezi, vagy ilyen mondatokban: a szerelem dárdája szivemet általjárja; selyemmezőn járok; a ,dárda és selyem átvitt képek. 8) Átv. ért. a társas életből, viszonyokból kikapott egyes tüneményeknek, jeleneteknek szóval vagy irásban eléadott rajza. Harczi, tábori képek. Életképek. Városi, falusi, pusztai, alföldi képek. 9) A régieknél am. mód, valaminek a módja. Így Pestinél: "És mind a ház népe, mely igen engemet szeret, meg nem mondhatom a képét. Ezen értelem van közelebbről több ma is használtatni szokott származékokban, pl. kép v. képen névhatározóban, képes melléknévben, ettől ismét képesen, képesént igehatározókban stb.