, KÉNYSZERIT, (kény-szer-ít) áth. m. kényszerít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Régiesen összehúzva: készerít, kíszerit. ("Kíszerítlek az élő Istenre. Babonás keresztelés a XVI. századból. 15291571. Nyelvemlékek II. kötet. Vegyes tárgyú iratok 45. lap.). Valakit önző akarat, azaz kénynek eszközévé tesz, vagyis valakinek kényét megszorítja, valamit tenni erőszakolja. Dologra kényszeríteni valakit, am. erőszerrel akarni, hogy dolgozzék, vagy: valakinek kényét dologra szorítani, erőtetni. Valakit más hitvallásra kényszeríteni, am. erőtetni, reá szorítani, hogy más hitet valljon. Széles ért. valakit kérés, esedezés, sürgetés, rimánkodás által valamire bír, mi szintén erkölcsi erőtetéssel, reászoritással jár. Az Istenre kérlek, kényszerítlek, tedd meg azt kedvemért.