, (ki-ént vagy k-ént) névviszonyitó, mely általán elfogadott szokás szerént a vele közvetlen viszonyban álló szóhoz kapcsoltatik, s azzal összetett, vagyis inkább már ma ragozott szót képez. Eredeti tisztaságában ént, s a k vagy ki-ből huzatott össze, vagy pedig nem egyéb, mint megkeményített előlehelet (h, ch, k). A legnagyobb valószinüség ki-ént mellett van, mivel mint is így származott: mi-ént, régiesen: mént. Az egyszerűbb ént fordul elé néha a régi magyar nyelvben a mai ,szerént helyett, pl. a Tatrosi másolatban, Ruth 2. fej. "Vala kedeg Elimeleh férfiónak vérént való rokona. Kinizsiné imakönyvében (Nyelvemlékek, II. l. 30.): "Szivént való szerelmedvel. A régi m. Passióban (Toldy F. kiadása, 54. l.): "És törvényént (= törvény szerént) meg kell halni, mert Istennek fiává tötte magát. Katalin verses legendájában: azént = a szerént. Ugyanez alakban fentartották maiglan a szer-ént, rész-ént, im-ént, tüst-ént, s mélyhangúlag gyanánt (régiesen: gyalánt), iránt stb. szók. Alapértelme az alábbi elemzésből tűnik ki. Rokon ugyan vele a kép (imago) főnévből származott határzó: kép v. képen (secundum, iuxta, instar); a ,kép t. i. nem egyéb, mint valamely tárgynak látható formája, alakja, mely az eredetihez hasonló, vagy hasonlani akar, s képzővé vált ezen két szó gyakran föl is cseréltetik, pl. akkép és akként, mikép, és miként, mindenkép és a székelyeknél: mindenként: mindazáltal igyekeznünk kell a szabatos megkülönböztetésre. T. i.
Ha az egyszerűbb ént határzót mélyebben elemezni akarjuk, alkotó részei ezek: a mutató e, élesen i, (melyeket láss a maguk helyén) melyekhez a módhatárzó képző en járulván, lett e-en v. i-en, összevonva én v. ín, azután t szintén határozói képzővel toldva: ént v. ínt (mintha mondanók: ezent = ezen módon). E szerént képződtek a következők is: képes, képesen, képesent, képesint; alkalmas, alkalmasan, alkalmasant, alkalmasint (Simai Kristófnál: alkalmasként), kora, kora-an, (korán), koránt; gyana, gyana-an, (gyanán), gyanánt; hosszu, hosszuan, hoszszan, hoszszant; vers, versen (ver-es, veres-en), versent (certatim). Ide tartozik talán a készantag is, mely hangrendileg készenteg, elemezve: kész, készen, készent, s az eg v. ag túláradó toldalék, mint a dunántúli aztánnag v. aztánnig, ottannag v. ottannig, ottannég, megintennig stb. szókban. És így az ént v. ínt annyit tesz, mint: ezen módon, mintha volna: ezent, vagyis ezen állapotban; és szerént am. amint a dolog szere van, pl. irás szerént beszélni azt teszi: úgy beszélni, amint az irás tartja, amint az irás szere, vagy sora hozza magával. Utcza szerént összeirni az embereket am. olyan szerben, azaz sorban, mint az utczák és utczai házak vannak. Más szerént cselekedni, am. azon módon, mint más szokott. Részént pedig am. részi v. részbeli (nem egész) állapotban. Részént eladni a gabonát, részént megtartani, am. azon mennyiségben eladni valamit, milyen bizonyos rész, stb. Hasonlók: képesént bánni valamivel, am. oly módon, mint illő, mint lehet, mint a dolog természetével megegyezik. Alkalmasint eljő, am. eljő a szerént, azon módon, amint alkalma lesz, alkalma mutatkozandik. Ezen értelemmel bir a ként, kínt is. Istenként imádni valakit, azt teszi, úgy, azon mértékben imádni, mint Istent illet. Másként cselekedni valamit am. úgy cselekedni, mint más állapot hozza magával. Bolondként szólani v. keringeni, am. azon módon, mint a bolondok szoktak, vagy mint valóságos bolond. Egyébként am. nem ezen, hanem más tekintetben. Pálként am. Pál cselekvése vagy mondása szerént, vagy, mint Pál teszen vagy tett, vagy Pál mondja vagy mondotta stb. Szóval az ént viszonyitó, s ettől származott szerént és ként is szigorú szabatossággal azonságra (mintha mondanók: ezenségre), a kép képen szók (vagy ha tetszik: képzők) hasonlóságra vonatkoznak. Vagyis pl. akként, azt teszi: ,azon módon, akkép v. akképen pedig: ,ahhoz hasonló módon. "Senki nem ereszti új ruhának toldalékát ó ruhába, mert aként (taliter) az új toldalék kiszakad Tatrosi codex. "És mastan sok dolgunk csodaképen (csodához hasonló módon) vagyon. 1547-diki levél. Nyelvemlékek II. kötet. Vegyes t. iratok, 63. l. V. ö. KÉP, KÉPEN. Tehát habár némely esetekben a ként és kép v. képen szókat fölcseréli is a nyelvszokás, pl. akként, akkép, miként? mikép? valamiként, valamikép, másként, máskép, mindenként mindenkép, azonként azonkép, ezenként ezenkép: de szabatosan véve különböznek, s egymással föl nem cserélhetők, úgy hogy ,miként azt teszi: mi szerént, mihez mérve, alkalmazva; ,mikép pedig mihez hasonlóan, minek hasonlóságára. Maga a köz szokás sem cseréli fel, a) midőn a kép a latin ter képzőnek felel meg: egyenlőkép, aequaliter, nem, egyenlőként; kiváltkép, peculiariter, nem: kiváltként; elegendőkép, sufficienter, nem: elegendőként; b) midőn világosan a hasonlóság, olyanság, forma alapfogalma rejlik benne, s olyan módon, olyanféle minőségben, gyanánt által fölcserélhető, (latinul: ,instar) pl. mentségkép mondani valamit mentségformán; semmikép nem birhattam rá, semmiféle módon. Ellenben a ként gyakran közdivat szerént is a latin ,secundum, ,juxta szóknak felel meg; honnan különböznek: parancskép, tanácskép mondani valamit, instar mandati, consilii; parancsként, tanácsként cselekedni, secundum mandatum, consilium. Néha, amire a ként vonatkozik, alattomban értendő: pl. Péterként, mint föntebb mondottuk, jelentheti Péternek tettét vagy pedig mondatát. Tehát ,Péter tetteként, tette szerént, vagy állításaként, állítása szerént. Különös figyelmet érdemel a ként, mint szám- és gyűnévrag, mely esetben az előtte álló n képző önhangzója az illető név többesszámának önhangzóját követi, pl. egy-en-ként, hárm-an-ként, tiz-en-ként, husz-an-ként, száz-an-ként; hasonlók: szál-an-ként, fej-en-ként, szěm-ěn-ként, kor-on-ként, darab-on-ként, köz-ön-ként, város-on-ként, nap-on-ként, eset-ěn-ként, éj-en-ként; melyekben a tőszó mindenütt többszörös értelemben vétetik, mintha volna: százak-ként, városok-ként, korok-ként, éjek-ként, napok-ként, azaz százak, városok, korok, éjěk, napok száma szerént. Még ,egyenként is am. egyen-egyen. Ez régente összehúzva: kéd, Erdősynél: kíd (egyenkíd), a Debreczeni Legendáskönyvben két (esztentendőnkét, naponkét).
Figyelmet érdemel még Vass József pályaértekezése szerént a göcseji tájszólásban a ,ként ragnak a személyi névmásokkal viszonyulása, s egyszersmind a személyragokkal ragoztatása is: én kéntem, te kénted, ő kénte (ű kiénte), mi kéntünk stb. Szintén itt ragoztatik magam, magad stb. szókkal is, de a személyrag elhagyásával magamként, magadként, magaként, magunkként stb.
A dunántúli némely vidékeken a t elesik: jutalomkén(t), mint általában az ,ént-ből is: alkalmasén(t), a szerén(t). Vass József. Dunántúli nyelvjárás. Magyar nyelvészet. 1860. 107. lapon. Így esik el a t az ,ért ragból az ország több vidékén is. Innen a Bécsi codexben kénkén am. kényként, (sponte, önként).
A török nyelvben eléforduló gibi névutót lásd: KÉP, KÉPEN alatt.
,Önként szóban azt véljük, hogy ,kéjént szóból húzatott össze; mert eléjön a régiségben: ő kéjén, önnönkéjén (ultro, sua sponte). l. ÖNKÉNT.