, (ken-et) fn. tt. kenet-ět, harm. szr. ~e. 1) Azon szer, melylyel valamit v. valakit kennek. Drága kenetek. Kenetet csinálni, árulni. Kenetnek való tok. Hajkenet. 2) Katholika egyházi értelemben utolsó kenet jelent szentséget, mely által a pap a nehéz beteget szent olajjal megkeni, hogy Isten kegyelmével a halál küzdelmeit erős lelküleg türje, s mit érzékei által vétett, megbocsáttassék neki. 2) Átv. ért. felsőbb mennyei ihlet, mely az egyházi, s erkölcsi tanitó beszédét általlengi, s azt a hallgató hivek szivében foganatossá teszi. Kenettel szólani. Kenettel teljes szent beszéd.