, (kén-ěz) áth. m. kéněz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Általán, valamit kénnel vegyít, elkészít. Gyufákat kénezni. Különösen az üres borhordókat égő kénnel kifüstöli, hogy dohosak, penészesek ne legyenek. Kénezik a borokat is, hogy a megromlás ellen óvják.