, (ken-eny) fn. tt. keneny-t, tb. ~ěk. A nemtelen nehéz és ritkább fémek egyike, mely kissé veresbe vegyülő fehér szinnel, tündöklő fémfénynyel, lemezes, jegeczes szerkezettel bir, rendkivül rideg s ennélfogva könnyen porrá törhető, könnyen megolvad, s a légen hevitve kékes fehér lánggal ég meg és éleggé változik. Keneny nevezetét azon sajátságánál fogva nyerte, miszerint egy nevezetes készitményét, az úgynevezett keneny-remeklet-et (Magisterium Bismuthi) kenő, kendőző, bőrt fehérítő szerül használják. Latin neve: Bismuthum vagy Wismuthum. (Török J. tanár).