, (kěnyér-te-len) mn. tt. kenyértelen-t, tb. ~ěk. 1) Szoros ért. kinek kenyere nincsen, hol kenyeret nem kapni. Kenyértelen szegény koldús. Kenyértelen vidék. 2) Széles és átv. ért. kinek keresete nincsen, szolgálat, napszám, hivatal nélküli, s ennél fogva élelmi szükségben levő. Szolgálatból, hivatalból kiesett kenyértelen ember.