, (két-kěd-és) fn. tt. kétkědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, midőn valaki kétkedik. V. ö. KÉTKĚDIK. Különösen 1) A fontolgató észnek, és magát elhatározni vágyó akaratnak működése, midőn majd ide, majd oda látszik hajlani. 2) Némi félelemmel járó ovakodás, visszatartózkodás, mely miatt nem merjük magunkat elhatározni.