Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KENDŐ, (1), (ken-d-ő) fn. tt. kendő-t. Kicsinyezője: kendőcske. 1) Szoros tulajd. ért. ruhanémű, vászon v. gyolcsdarab, mely által valaki bizonyos mázt, festéket, szagos vizet stb. magára ken, vagy pedig melylyel törölközik. Innen: asztalkendő, melylyel evéskor szájunkat, kezünket törölgetjük. Törölköző kendő, melylyel mosdáskor élünk. Olyan a kendő, milyen a mosdó. (Km.). Orrkendő v. zsebkendő, melyet orrtisztítás végett rendesen zsebben szoktunk viselni. 2) Szélesb ért. ruhadarab, melylyel kivált a nőszemélyek élnek nyakaik, vállaik befödésére, s a férfiak nyakravalóul.

"Amoda megy egy kis lány,
Selyemkendő a nyakán.“
           Népd.

"Szőke kis lány, selyemkendőd megázik,
           Népd.

"A csengeri temetőn,
Elvesztettem a kendőm.“
           Népd.

"Három piros kendőt veszek,
Ha fölteszem, piros leszek.“
           Népdal.

Általán a kendő a magyar népdalokban nagy szerepet játszik, különösen színre nézve a vörös és fehér, kelmére a bársony és selyem.