, fn. tt. kenděr-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Kicsinyezője: kenděrke v. kenděrěcske. Megegyezik vele a mongol kindur v. kindsur, uigur, török kendir; továbbá ken törzsöke ugyanaz a török kenevir, hellén κανναβις, κανναβος, latin cannabis, német Hanf, szláv konopa, arab kunnep, persa cannab, irland hanpr, franczia chanvre stb. szók kan, kun, han, ken gyökeivel. Talán kend törzs azonos hánt szóval, melyből magas hangon hent-es (= hántos) is származik; t. i. a kendernek héja hántható, hántani v. hántásra való. V. ö. HÁM, ING, (1). Ezen nagy hasznu növény a kétlakiak seregébe, és öthimesek rendébe tartozik: hímvirágának csészéje öt hasábu; bokrétája nincs, hímszálai igen rövidek (virágos kender); anyavirágának csészéje egy tagu ép, az oldalán nyilik, bokrétája nincs; anyaszála kettő, makkocskája egy, héja kétkopácsu, (magvas kender). Kendert nyőni, (néhutt: szakgatni), áztatni, tilólni, törni, (néhutt: vágni), gerebenezni, fonni. Szép, hosszu, fehér kender. Olyan a haja, mint a kender. Kenderből font madzag. A czigánynak büdös a kender, mert avval akasztják fel az embert. Ki látott kenderből templomot? Mesekérdés, melyre az a felelet: aki azt a kenderek közt állva nézte. Vad kender. Felnő mint a vad kender. (Km.). Midőn a kender szó melléknevül jelent kenderből valót, vagy kender szinűt. pl. kender hám, kender haj.