, (ken-et-ěs) mn. tt. kenetěs-t v. ~et, tb. ~ek. Miben kenetet tartanak. Kenetes szelencze, edény. 2) Mit kenettel bedörzsöltek. Kenetes fürtök. 3) Átv. ért. az erkölcsi érzelmekre ihletve ható, foganatosan müködő. Kenetes egyházi, erkölcsi tanítás, beszéd. 4) Mint főnév jelent személyt, ki keneteket készít vagy árul.