, (ken-ěg-et) áth. és gyakor. m. keněget-tem, ~tél, ~ětt, par. keněgess. Valamit gyakran ken. A fájós, szakgatásban szenvedő inakat, tagokat kenegetni. Haját, bajuszát kenegetni. V. ö. KEN. A Nádor-codexben am. törőlget. "A szentöknek ű seböket nömös gyolcsval kenegeti vala (cum linteis pretiosis extergebat.) Toldy F.).