, áth. m. ken-t. Rokon a híg nedvet, különösen a sebekből folyót jelentő geny szóval, tájszokásilag keny. Mindkettőnek eredeti gyöke pedig a szétömlést, olvadást jelentő en v. eny, mely megvan az enged, enyik, enyek, enyekes, enyészik, enyv szók gyökeiben s a k itt is mint több más szókban előlehellet. Értelme: valamit bizonyos híg, ragadós anyaggal dörzsöl, mázol, hogy nyirkossá, puhává, fényessé tegye, vagy szépítse, vagy enyhítse, gyógyítsa stb. Hajat, szakált, bajuszt kenni. Csizmát, lószerszámot, szíjakat, szekeret kenni. Arczát kenni. A megrándúlt inakat, száraz fájdalmu tagokat kenni. A csömörben szenvedőnek hátát megkenni. A zsiros kezeket ruhához kenni. Valamit kenni fenni. Tréfás ért. torkát megkenni am. jól inni. A birákat megkenni am. pénzt, ajándékot adni nekik. Valakit jól megkenni am. jól a hátára vagy farára verni. Képes kifejezéssel: bűnét, hibáját másra kenni am. avval mást bemocskolni, azt másnak tulajdonítani, okául mást állítani.