, (kény-telen) mn. tt. kénytelen-t, tb. ~ěk. Akarat elleni hajlandóság, kény ellen való; erőtetett. Kénytelen munka. Kénytelen hadi élet. Kénytelen utazás. Kénytelen vele, mint czigány ló az ügetéssel. (Km.). Régiesen összehúzva: kételen, valamint kényszerít készerít. Határozóként am. akarata, kénye kedve ellen, kénytelenül.