, (kell-et-len) mn. tt. kelletlen-t, tb. ~ěk. Kellet nélküli. Különösen 1) Ki másoknak nem kell, nem tetszik. Kelletlen ember a társaságban. 2) Mire szükség nincs, mi fölösleges. Holmi kelletlen poggyászokkal menni útra. "Midőn embernek edénye megtörettetendik, kelletlenné (inutile) leszen. Bécsi codex. 3) Unalmas, terhes. Kelletlen társ. Kelletlen ott a kincs, hol egészség nincs (km.). 4) Mondjuk oly emberről, kinek rosz kedve van, kinek semmi sem tetszik, semmi sincs ínyére. Ma nem tudom mi bajom, hogy oly kelletlen vagyok. Határozóként am. kellet nélkül. l. KELLETLENÜL.