, (kell-em-etlen) mn. tt. kellemetlen-t, tb. ~ěk. Törzsöke lehet az igenév kellemet is, melyből az egyszerü tagadó len-vel lett kellemet-len, mint it, it-lan; ét, étlen; vét, vétlen; tét, tétlen; de elemezhető, mint más esetekben a kellemes és len alkatrészekből is. V. ö. ~ETLEN és ~LEN képzőket. Ami kellemetet, azaz kellemetes benyomást, hatást nem szűl, miben semmi kellemet nincsen, s tulajdonkép am. visszatetsző, a kedélyre kedvetlenül ható, rosz kedvet okozó. Kellemetlen rikácsolás, orditás, nyafogás. Kellemetlen idő, utazás, kocsizás, hajózás. Ettől, ha a dolgot szorosan veszszük, különbözik a kellemetlen, mely am. kellem nélküli, ez (t. i. a kellemtelen) a kellem hiányát, amaz pedig e hiánynak okozatát, eredményét, kedvelleni hatását fejezi ki.