, (kell-em) fn. tt. kellem-ět, harm. szr. ~e. 1) Általán az emberi lénynek azon lelki és testi tulajdonságai, melyek illő arány, öszhangzat, fínom, gyöngéd külsőség, nemes tartás által mások kedélyére kedvesen hatnak, mások tetszését megnyerik, bennök gyönyörérzetet gerjesztenek. Arczon, taglejtéseken, álláson, menésen elömlő kellem. Társalgási, szónoklati kellem. Női gyöngéd kellemek. 2) Némely természeti tárgyaknak kedves gyönyörködtető tulajdonságai. 3) Maga azon tetszés, kedves érzet, melyet bizonyos tárgyak gerjesztenek bennünk. Utazás, társalgás kellemei. Néha a legkomolyabb tanulmányok sok kellemet nyujtanak. Városi, falusi élet kellemei.