, (ke-v-é-ly-ség-ěs) mn. tt. kevélységěs-t v. ~et, tb. ~ek. Kevélységgel teljes, igen kevély. Tudod hogy nem kevélységből, sem valami dicsőségkivánásból cselekedtem azt, hogy nem imádnám a kevélységes Amant. (Esth. 13. 12. Káldi). Innen a Bécsi codexben: ,kevélységest határozóilag am. igen kevélyen (arroganter).