, (ker-t-ěs) mn. tt. kertěs-t v. ~et, tb. ~ek. Miben kert van, mihez kert van kötve; kertekkel bővelkedő. Kertes udvar. Kertes vár. Kertes major, ház, kastély, kolostor. Kertes határ. Sz. István 1015-dik ěvi alapító oklevelében Kertěs kő, a bakonybéli apátság egyik határköve, mely nevét maiglan föntartja.