, 1) elvont gyök, mely meg van a Kemej, Kemecse, Kemencs, Kemse, Kemesmál helynevekben, és a kemény szóban. V. ö. KEMÉNY. 2) A székelyeknél Cserey Elek szerént önállólag is divatos fn. tt. kemet; s am. korlát, kerités; talán innen származott a baranyai kemény am. a kályha mellett: padka, s a fennemlített helynevek is innen vehették eredetüket.