, (kell-em-et-len-ség) fn. tt. kellemetlenség-ět, harm. szr. ~e. 1) Valaminek azon tulajdonsága, mely kellemetlen benyomásokat szül. A téli utazás kellemetlenségei. 2) Maga azon visszatetsző érzelem, rosz kedélyállapot, melyet a kellemetlen tárgyak okoznak. Sok kellemetlenséget kell szenvednem. V. ö. KELLEMETLEN.