, (kegy-el-ěm-ez-és) fn. tt. kegyelmezés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, midőn valakivel megszánásból jót teszünk, nevezetesen, midőn megbocsátunk, az elkövetett gonosztettért, megbántásért boszút nem állunk. 2) A törvényes büntetésnek felsőbb biróság, vagy fejedelem általi elengedése vagy enyhitése.