, (két-pont) ösz. fn. Helyesirási jegy, mely egymásfölé két irt pontból (:) áll, és rendszerént akkor használtatik, midőn a körbeszédnek előmondata bevégeztetett, s reá az utómondat következik; vagy azon mondatok előtt, melyeket másokból idézünk; vagy szók előtt, melyeket kiemelni akarunk. (Colon, duo puncta).