, (két-len) mn. tt. kétlen-t, tb. ~ěk. Mit kétleni, azaz kétségbe hozni nem lehet, tehát, bizonyos, világos igaz. Kétlen dolog. Ezen szónak a szóképzési hasonlóság szerént így kellene lennie: két-telen, de a te az előtte álló t miatt állandóan kimarad, mint vétlen, tétlen, étlen, korlátlan, büntetlen szókban is.