, (kény-telen-ség) fn. tt. kénytelenség-ět, harm. szr. ~e. Kénytelen állapot, melyben az van, ki valamit kénye, kedve, akarata ellen köteles tenni, kit erőhatalom szorít rá, hogy tegyen valamit. Rokon vele: szükség, szükségesség, mennyiben a külső erőnek, hatalomnak eredménye. Kénytelenségből katonává lenni.