, (kel-t) áth. m. kelt-ětt, htn. ~eni v. ~ni, par. ~s. 1) A fekvőt vagy alvót kelni készti. Kelteni a heverő munkásokat. Fölkelteni a mélyen alvókat. 2) Keltenek a madarak, midőn tojásaikat rajtok ülve felfakasztják, s fiakat hoznak létre. Máskép: költ.