, (kell-et) fn. tt. kellet-ět, harm. szr. ~e. 1) Tetszet, tetsző állapot. Köz kelletben lenni. A közönség kelletét megnyerni. 2) Megkivánt, szükségelt állapota valaminek. Kellete korán, idején tenni valamit, azaz mikor kell, mikor leginkább szükséges, kivánatos. Kelletén túl szigorúnak lenni, azaz szigorúbbnak lenni, hogysem a dolog kivánja. Kelleténél többet költeni bútorokra, ruházatra.