, (kell-ő) mn. tt. kellőt. 1) Tetsző, kivánatos, kedélyt kecsegtető. "Ha rosz, mért oly kivánatos, mért oly édes és kellő? (Kisfaludy S.) 2) Illő, illendő, bizonyos vágynak, várakozásnak megfelelő. Valamit kellő módon végezni, rendezni, intézni. 2) Ezen kifejezésben kellő közepe valaminek pl. Pázmánnál is: éjszakának kellő közepén, igazán kerlő, azaz körlő, kürlő, (küllő), mert kellő közep am. a körnek középpontja.