, (kell-em-et) elavult fn. melyből kellemetes, kellemetesen eredtek. Törzsökeül tekinthető vagy a szintén elavult ige kellemik, melyből lett kellemes, kellemet, mint folyamik folyamat, futamik futamat; innen szorosan véve ,kellemet jelentené a tetszésnek eredményét, vagyis azon kedves benyomást, melyet a kellemek okoznak, valamint létezett régebben ,kellemő részesülő is; tehát innen fejtenők meg a kellemetlen szó értelmét is. Vagy pedig ,kellemetes, ,kellemetlen szókat származtathatjuk az élő ,kellem főnévtől is oly módon, hogy innen lesz: kellemes mn. s ettől az s-nek t-vé változtával: kellemetes (= kellemeses). Hasonlók szerelem-től, szerelmetes, alkalom-tól alkalmatos, szorgalom-tól szorgalmatos stb. V. ö. ~ETES, ~ETLEN és ~LEN képzőket.