, (kell-ék) fn. tt. kellék-ět, harm. szr. ~e. Ami valamely dologhoz, mint olyanhoz, szükségképen megkivántatik, mi nélkül valami nem lehet az, minek lennie kellene, máskép: kivántatóság. Minden kellékkel fölszerelt tánczterem, kávéház. Váltói kellékek.