, (kele-kóla) ikerszó, és mn. tt. kelekólát. Tulajdonkép ikerített igenév az elavult kel kól igékből, mint a hetel kotol-ból hetlekotla, a sereg pereg-ből serteperte, a hereg hurog-ból herdehurdi stb. A kelkól am. ideoda jár, mozog, forog, innen kelekóla jelent tekervényes valamit, ami irányát szüntelen változtatja. Kelekóla szarvu ökör. Kelekóla járás, szél. Rokon értelműek a Dunán túl divatozó: kelebóla, kelehajti, kelekotra, kelekuti, s jelentenek szeleburdi módon forgolódó, keringő, bolondos embereket. A kelkól mint görbét jelentő szókkal rokon a latin clino, claudus, clavis, a szláv kolo (kör, kerék), koleno (térd), a német: Klammer, Klampe, Klaue, Klette stb.